|
Alcsi·szigeti Holt·Tisza A természetvédelmileg kifogásolható szabályozások eredményeként leválasztott, átvágott, így teljesen kiiktatott hatalmas kanyarok, mellékágak, most a tiszai vízszennyezések idején pont ennek az izolációnak köszönhetik létüket, életüket. Valaha Szolnoknál vett egy hatalmas kanyart a Tisza, amelyet azután a Vásárhelyi Pál nevével fémjelzett munkálatok 1850-ben holtággá szabályozták.
A világhírű pálya A versenyhorgászok egyik legkedveltebb, s világviszonylatban is az egyik legjobb, legszínvonalasabb pályája az "Alcsi". Megfelelõen kiépített, felszereltsége, infrastruktúrája kiváló. Igaz ebből a hétvégi horgásznak sok megtapasztalnivalója nincs, hiszen az állandó versenyek miatt, versenyidényben gyakorlatilag csupán hétköznapokon horgászható. A nemzetközi pályacsúcsot is itt állították fel: egy olasz hölgy még a korábban itt rendezett női világbajnokságon ért el 30 kg-os eredményt a verseny három órája alatt. A magyar pályacsúcs, szintén három órányi horgászat után 16 kiló, amelyet ifj. Varga. József tudhat magáénak. Horgászvíz
Mint a legtöbb holtág, ez is változatos. A fenék akadómentes, ennek többek között az is az oka, s egyben az ára, hogy meglehetõsen iszapos. Közepesen laza iszaprétegének vastagsága 30 és 80 centiméter között váltakozik. Legmélyebb pontja (9 méter) a MOL bázis (vagyis a versenypálya kezdeti szakasza) körül található. A holtág közepén ez a kelet-nyugat irányú rész a keleti kanyarban mély igazán, majd nyugat felé haladva egyre (4, illetve 3 méteres mélységek) sekélyebbé válik. A nyugati kanyar előtti 2-2,5 méter a legjellemzőbb, de találhatunk másfél méternyi vízeket is. A halak
Rengeteg hal van benne, főként az állandó versenyhelyzet miatt. Évente háromszor-ötször telepítenek - leginkább pontyot, keszeget (amurt már nem tesznek a vízbe). Tulajdonképpen a kecsege és a márna kivételével csaknem minden tiszai halfajból kerül a holtágba.
Harcsákat kuttyogatva fognak, de kevés a kapitális, inkább a kisebbek jönnek. Aki mégis elcsíp egy tíz kiló felettit, nem jár rosszul: egy következõ évre szóló ingyenes területi jegyet kap jutalmul. Az amurok átlagos fogási súlya 4-8 kiló, de az - még a régi telepítésekbõl származó - öregek már 15-20 kilósra; sõt még nagyobbakra is megnõhettek. A ragadozók jelentõs csoportját képviselõ süllõk másfél kiló és afölött mozognak (200 ezer darabos volt a telepítés). Angolnát az elsõ telepítés (1975) óta fognak - folyamatos az üvegangolnák kihelyezése. Érdemes még három "egyébhal"-ról szólni: az ezüst kárász tömege - mivel kedvelt horgászhal még elfogadott, de a törpeharcsák már nem kívánatos mennyiségben vannak jelen. A busa pedig szintén a nem szeretett halak között számontartott. Átlagos horgászatok
Noha egy versenypályáról van szó - igaz ez csak a holtág egy részére vonatkozik mégis azt lehet mondani, hogy a teljesen átlagos, köznapi módszerek dominálnak. A vendéghorgászoknak pontyozni a tavaszi és õszi idõszakban érdemes (április május és szeptember-október fordulóján), ekkor ugyanis szinte bárhol meg lehet fogni õket. Késõbb inkább csak a rendszeres etetések hozhatnak sikert. Fenekezhetünk rájuk, de mivel az említett idõszak okban partközelben érdemes keresgélni õket, mindenképpen szóba jön az úszós bot is. A középtávoli és távoli waggleres úszózás a nyár nagy slágere, ezzel a pontyokat és keszegeket (leginkább mérhetetlen mennyiségben dévért és kevesebb karikát) csíphetjük nyakon. Itt különösen nagyon fontos a horgászat alatti rendszeres etetés. Az amurokat, akárcsak a potykákat és nagyobb kárászokat, keszegeket a jól bevált kukorica csalja horogra. Ennek aztán a friss, zsenge formájától a konzerv és szárított öreg szemig mindennel próbálkozhatunk. A fûevõkre még a hagyományos amurcsemegének számító borsó is megteszi. A süllõk a nyugati kanyarulatban harapnak legjobban. Itt is a fenekezõ és úszó rendszer a bevált, élõ kishallal csalizva, de a tapogatást is érdemes megkísérelni. A letett kishalas szerelékre hébe-hóba angolna is bejöhet - aztán szerelhetünk újra... Csukázással kevesebben próbálkoznak, mivel a csukából is kevesebb van. Harcsákat viszont szintén többen kergetik - leginkább a kanyarulatokban keressük õket. Érdemes eljönni ide a balinokért: a rengeteg õn esténként bemutatót tart vadászatból, mi is csatlakozhatunk hozzájuk. A hagyományos balinólmos, mûlegyes készség és a kis villantó, felszíni wobbler könnyen becsaphatja a küszfalókat. A zavaró busák
Bár fogásuk hatalmas élmény, még akkor is ha nem kimondottan rájuk pályázunk, mégis gyakran meggyûlik a bajuk a holtág látogatóinak ezzel a nagy testû jószággal. A harminc-negyven kilós egyedsúlyhoz már olyan mértékû anyagcsere tartozik, melynek nagy mennyiségû végterméke kimeríti a vízszennyezés fogalmát. A planktont kiszürcsölik az arra érdemesebb fajok -fõként kisebb ivadékok - elõl, így táplálék konkurenciát is jelentenek. A horgászat megzavarása pedig már csak hab a tortán: ez leginkább versenyeken veszélyes, amikor a pálya egyik szélén véletlenül kabátba (kívülrõl) akasztott busa, nagy rohanás közepette átcsörtet a pálya másik szélére, összeszedve mind eközben az útjába kerülõ szerelékeket. Ez az eset azonban versenyen kívül is elõfordulhat - aztán persze van aki örül ennek, van aki nem. Mindenesetre egy biztos: ezt a halat is idetelepítették
fel |
|