Fogd és óvatosan engedd vissza !!!

Az első bojlis pontyom

 

1994 nyara volt és nagyon meleg, a víz mozdulatlanul állt, csak néha egy víz gyűrű jelezte, hogy a mélyben igenis van élet. Úgy döntöttem, hogy úszózom az egyik bottal, mert a meleg vízben úgy éreztem, hogy ez a módszer lehet a legeredményesebb. A másik botot fűzött kukoricával csalizva hajítottam a már napok óta etettet akadós helyre. Talán egy éhes amur megkönyörül rajtam.

 

Tőlem nem messze egy igen lelkes csapat horgászott de lelkességük valószínű, hogy az elfogyasztott alkoholnak köszönhető, mert az eredmény nem igazán lelkesíthette őket ennyire fel. Jó pár napja ettetek bojlival de eddig nem volt eredménye , ami annak köszönhető, hogy az etetés ugyan elég intenzív volt csak hát nem igazán sikerült egy területre etetni ezért a halak nagyon nagy területen találtak csalit s így kevés esély volt rá, hogy megtalálják a horgon felkínált csalit.(ez az én véleményem, bár lehet hogy nincs igazam). Na de, még így mélázom eltűnt az úszom, bevágás, az eredmény egy szép bodorka. Aztán a csend sokáig, semmi eredmény, ha csak a két szakadást nem vesszük eredménynek. Már majdnem unatkozom, mikor megjelenik unokatestvérem jól megpakolva, s már kiált is felém köszönés helyet, hogy ma bojlizunk. Kész a csoda bojli saját recept, titkos még teszi hozzá, és már keresi a vízben a szákom, majd mikor látja, hogy semmi akkor legyintve mondja pancser majd én megmutatom. Hát mit vesztek kipróbálom kapás úgysincs az úszót meg a vakító naptól, most már úgyis alig látom. Úszó ki a vízből a bojlis bot ki a szákból épen itt az ideje, hogy kipróbáljam, ha már jó pénzért megvásároltam. A kukorica mellet jó lesz és nyomatékot adva mondatomnak, már repül is az epres bojli az akadóba, talán túl közel is. Nem baj otthagyom semmi kedvem szerelni, meg ha lesz rajta kapás "amit nem nagyon hittem "akkor talán kifele jön a hal. Úgy látom ez nem jött össze, mondtam kb. úgy 3-orányi eredménytelen próbálkozás után. A szomszédba már pakolnak mindjárt itt a horgász idő vége, na ezek megint csak beszórták azt a sok csalit s eredmény semmi. Még búcsúzóul felénk intenek és igen imbolygó léptekkel, elindulnak hazafelé. Pakoljunk, fordulok a bot felé, és nem hiszek a szememnek, fent a jelző a botnál mintha oda ragasztották volna. Vágj már be kiállt rám a rokon, nem - majd ha viszi, lehet, hogy csak rá úszott valami vagy az is elképzelhető, hogy amíg a szomszédokat néztük, bevitte a hal az akadóba a horgot. Már azon voltam, hogy elszakítom a szerelést, amikor fel visítót az orsó fékje. Még jó hogy fogtam a botot ezt elvitte volna mindenestül . Emelem a botot, hogy húzzam a halat, de az megint nem jön a szemben lévő karó igencsak mozog, mikor próbálom húzni a halat. Elakadtál - jegyzi meg a lelkes rokon hozzátéve, hogy mindig a kezdők akasztják a halakat. Szerintem azért akasztottam én a halat, mert én már napok óta kukoricával etettem a helyet de, ezt csak mellékesen teszem hozzá a történethez. Kicsit még erőltettem, s mintha jönne igen jól láthatóan elindult kifelé a damil vége az akadóból. Aztán megint nincs a szerelésen érezhető súly, biztos megsérült a damil s ezt már nem bírta. Mérgesen tekerem a damilt kifelé mikor ismét, mintha rá nehezedne valami, s már húz is jobbra az akadó felé. Oda nem mész az biztos mondom s próbálom fordítani a halat ami szépen fordul is. Úgy 2-3kg lehet saccolom a rokonak s már húzom s a szák felé még szerencse hogy nem éreztem a hal súlyát mert akkor biztos hogy nem erőltettem volna s annak az lett volna az eredménye hogy a hal magához tér és tépi el a damilt. A szákolás után igen meglepõdtem hogy a hal milyen nagy ahhoz képest, hogy hogyan védekezet. A mérlegen 10kg és 45dekát mutatott. A mázlista az én bojlimmal ez felháborító mondta nevetve a rokon még hozzá téve, hogy jó bojlit készítettem - mi. Szerintem azért jött ki ilyen könnyen a hal, mert elkábulhatott a bevágásnál, na meg persze én is kisebbnek hitem és próbáltam erőltetni, ami be is jött köszönhetően a szerencsének. Na meg persze a rokon eredményes merítésének. Rajta kívül én senkinek nem engedek szákolni bármekkora is legyen a hal, inkább nálam menjen el, ha elmegy. A történetnek annyi a tanulsága hogy hiába ettetek a szomszédaink rengeteg bojlit be a területre "összevissza, szerintem" az ö horgász helyük nem igazán volt hal tartó terület, míg az én helyem a dús növényzet miatt inkább volt a halaknak megfelelő.

 

Hát ez volt az első bojlis pontyom története. Ui.: elhihetitek, hogy más nap már nem kellett odaülnöm, mert a helyi lesipuskások már három órakor odaültek, az etetett helyemre. Egészségükre gondoltam, jó pár horgotok ott marad, mire kiismeritek a helyet

 

 

fel