Dévéreszeg

A dévérkeszeg, a vízfenék lakója

A dévérkeszeg - ez a versenyhorgászok körében népszerû hal - rajokban élõ és meglehetõsen nagyra növõ fehérhalunk. Ha valahol sikerül egyet kifognod, ott valószínûleg többre is számíthatsz.

Dévér vagy ponty?

A kis dévéreket gyakran összetévesztik az egészen eltérõ kinézetû, teljesen más fajtához tartozó ponttyal. Szemük mérete alapján könnyen megkülönböztethetõek: a dévér szeme ugyanis sokkal kisebb. További lényeges különbség, hogy a dévérnek nincs bajsza, valamint farokalatti úszójában 25 sugár van, míg a pontyéban alig 19-21.

A dévérkeszeg a pontyfélék családjának egyik legnagyobb édesvízi képviselõje. Lapított, zömök felépítése követeztében könnyedén mozog a nádasban, a sekélyebb részeket benövõ vízinövények között. Hosszú, sötét színû hátúszója fekete, mélyen bevágott farokúszója közelében van. A fiatal dévérek ezüstös színûek, felnõve színük mély zöldesaranyra változik. A felnõtt egyedek háta sötét, oldala zöldes barna, hasa pedig fehér. Egyik-másik dévér sajátos színezetû - némely testtájuk lényegesen sötétebb lehet a másiknál. Kezdetben a dévér planktonnal, algákkal táplálkozik, csak késõbb tér át a rovarokra.

Elõfordulása

A dévér elterjedt hal, valamennyi folyónk középsõ és alsó szakaszán megtalálható. De elõfordulhat kavicsbánya-tavakban, víztározókban, valamint a holtágakban, és természetesen nagy tavainkban is. A hegyi patakokat kivéve általánosan elterjedt.

A teljesen felnõtt egyedek gyakorlatilag mindent esznek-vízinövényeket, rovarlárvákat, apróhalat, és fõként a vízfenéken élõ puhatestûeket. A nagyobbak és idõsebbek gyakran vadásznak éjszaka halivadékra és apró halakra. Néha egész rajban a felszínre úsznak ez a jele, hogy éppen táplálkozni készülnek.A dévérkeszegek nem válogatósak a táplálékban. Sokféle csalival foghatók: szívesen fogadják a kukoricát, a csontikat, a bojligolyókat, rovarokat és a kenyeret, feltéve , hogy a csalit közvetlenül a fenéken kínálod fel

Legjobb dévérezõ helyek

Hazánk bõvelkedik jó dévérezõ helyekben, de szinte lehetetlenség lenne akár néhányat is kiemelni. Ennek oka, hogy az adott helyen, a halak csak adott vízállásnál találhatóak meg biztosabban, tehát nagyban függ a vízjárástól. Ezért a folyókon inkább irányadóak számunkra a vízfelszín árulkodó jelei. Tározóban, állóvízen a mélyebb területeket keressük, illetve a nádasok elõtti sekélyeseket.
Duna - szinte biztos víz a fõvárosi szakasz, ahol állandó táplálékot találnak a halak a szennyvízkifolyók környékén, igaz itt sok minden mást is foghatunk.
Tisza és ált. folyók - mindenhol érdemes próbálkozni, ahol egy kis tangót, vagy visszaforgót sejtünk. Az egyenletesnek tûnõ homokzátonyok egy-két gödre is ígéretes hely lehet.
A mély mederben, valamint a partvédõ kövezések elõtt is találnak búvóhelyet a keszegek, itt is van keresni valónk. A Tisza-tó - rengeteg helyet kínál, legjobb talán a Kis-Tisza 4-5 méteres vize, ahol nyáron is biztos a fogás.
A nagy tározók - Pécsi-tó, Deseda, Pátka - mélyebb részeiben keressük a dévéreket. Ezek a helyek általában a parttól távolabb vannak.

A dévérek tanyája

A dévérek a víz alatti világ csapatokban élõ lakói. Egy-egy rajban több, 1-1,5 kg súlyú példány is lehet. A rablóhalakkal szembeni védekezés készteti a dévéreket arra, hogy ilyen nagy csoportokat alkossanak. A halraj az egyik legjobb példája a ragadozókkal szembeni biztonság keresésének. A dévéreket az állóvízek lakóinak tartják. Jól érzik magukat a náddal benõtt sekély öblökben, ahol táplálkoznak és melegszenek a napon. A látszat ellenére sokkal jobb alkalmazkodó képességgel rendelkeznek, mint ahogyan általában feltételezik róluk, így jól érezhetik magukat a mérsékelt, sõt akár a gyorsabb folyású folyókban is. Ezekben a vízekben természetes búvóhelyeken keresnek menedéket az erõs sodor elõl: a fák gyökerei között, a mélyedésekben, vagy az alámosott partok alatt. A nagy dévérrajok elõfordulásának a feltétele a bõséges, változatos és könnyen hozzáférhetõ táplálék. A vastag iszaprétegel és gazdag növényzettel rendelkezõ vízek remek búvóhelyet és táplálékot kínálnak számukra. A dévér rajok nagy létszámúak lehetnek az olyan vízekben is, ahová a horgászok nagy mennyiségû etetõ anyagot szórnak, így a halak rendszeres kiegészítõ táplálékhoz jutnak.

Rekorder
A magyar rekorder egy 5,7 kilós, 52 cm hosszú, nagybajcsi dunai dévér Bejtõje, Szemed Simon 1998. szeptember (6-án, etetökosár nélküli, fenekezõs készséggel terelte szákba a kukacra megéhezett keszeget.

Fejlõdési ciklusuk

A dévérkeszegek rendszerint május végén vagy június elején ívnak. Ebben az idõszakban a víz hõmérséklete már 14-17 fok. A hímek választják ki az ívóhelyet. Fejükön és testükön kemény, szarus kinövések keletkeznek, amelyekkel a nõstények oldalához dörgölõznek. Ezzel jelzik, hog ideje lerakni a ragadós ikrát. A nõsténye hatalmas mennyiségû ikrát raknak le a vízinövények és a nád leveleire, a víz alatti gyökerekre, vagy akár a tavak és folyók fenekén lévõ szemétre. Minden nõstény 50-150 ezer petét rak le. Az apró dévérek három-tizenkét nap alatt kelnek ki a vízhõmérséklettõl függõen: minél melegebb a víz, annál gyorsabban. Az ivadékok kis részének sikerül csak életben maradnia. Életük elsõ évében a fiatal dévérek 5-7 cm hosszúra nõnek. Általánosságban növekedésük meglehetõsen lassú. Az öt-hat éves dévérek még kiló alattiak, a 2-3 kilós súlyt pedig csak tizedik életévükben érik el.

fel