Fogd és óvatosan engedd vissza !!!

Pontyrakéta

Ülök a parton és álmodozom, milyen jó lenne úszózni a 45-50 métere lévő nádfal előtt. Sokkal jobban szeretem az úszózást, mint a fenekező módszert, matsh bottal meglehetne dobni a távolságot, de a nád elöl, igen nehéz lenne elhúzni a halat, matsh bottal és 20-as damillal. Ezért, inkább fenekezem, 30 grammos ólom a szereléken, a csali, epres bojli. Imádom a nádi úszózást és a hínárfoltok, töklevelesek meghorgászását. Ha lehet csak ilyen helyen úszózóm, de a bojlis úszózáshoz, ez a nádfal túl mesze van.

Újra itt vagyok. Gazdagodtam néhány ponty rakétával, ezekkel állítólag minden gond nélkül, meglehet dobni, 50-60 métert. Majd meglátjuk.

Néhány szó a pontyrakétáról: 42 cm. hosszú, 36 grammos és 54 grammos dobósúlyban árulják (CORMORÁN), fekete, sárga, piros színben.

 

Elő a 3. 90 hosszú, 2 librás Spro botot, a banax 60-as orsóval, rajta 20-as fonott zsinór, fel a 42 grammos pontyrakéta és mehet a próbadobás. Repül az úszó, mint a nyíl és kb. 4 méterre landol, a nádfal előtt. Letekerek jó 3 méter damilt, új dobás az úszó 70-80 centire a nádtól. Merész vagyok még 50 centi zsinór, beakasztom a zsinór csipeszbe és új dobás. Az úszó 30 centire áll a nád fal előtt. Szuper! Fel a csali (kagylós bojli), repül a nádfal elé. Fejedelmien áll, piros fekete teste nagyszerűen látszik, jó 30centire a nádastól. Csodálatos látvány.

                          

A másik szereléssel ugyan így járok el, de a dobás még jobb, az úszó kb. 10-15 centire a nádtól. Ezen a boton lucernás bojli a csali.

 

 

A szokásos alapanyaghoz apróra vágok 3-4 marék lucernát, 2 marék frissen hajtott búzát, ezt turmix gépben, 2 kanál étolajjal, 4 kanál mézel, összeturmixolom, (akkor jó, ha már olyan, mint a pép) és ezt adom az alap bojlihoz, amit pontyos dippel, bolondítok még meg.

Azért választottam ezt a két ízesítésű bojlit, mert a lucernás-búzás bojlit, felveszi az amur, a kagylós, meg szerintem a nádban azért jó, mert a nádon számtalan kis kagyló telepszik meg és ezeket előszeretettel fogyasszák a pontyok.

Elő a bojlicső, 25 –30 szem etetőbojli az úszók köré. Néhány elrontott dobás után, szépen landolnak a bojlik, a nádfal előtt, az úszók körül.

Sokkal szebb látványt nyújtanak, az úszok, a nád előtt, mint a karikák a boton.

Megjegyzés: ha nincs kapás és kivesszük a szerelést, soha ne felejtsük el beakasztani a damilt, az orsón lévő zsinórcsipeszbe, mert másképp meglehetősen mérgesek leszünk, ha az úszó a nádban landol.

Ráérek, a nagytestűek, még nem látták elérkezetnek az időt, az evésre. Lassan 5 óra, ez már kapásidő, ilyenkor szokott megelevenedni a nádas. Mellettem a szakik egyre másra fogják a kárászt és a pontyot, fenéken, az aprajából. A szomszéd érdeklődve figyeli a pontyrakétát, látszik, tetszik neki. De mintha a lucernásbojli fölötti úszó egy kicsit elmozdulna. Feszülten figyelek, hátha tényleg nem a szemem káprázik. Nem, szépen emelkedik ki az úszó a vízből, majd elfeküdve a vízen, elindul a másik, úszom irányába. Suhintok, érzem a halat. Remekül harcol, de szerencsére, felém, veszi az irányt. Dúl, az ádáz küzdelem, közöttünk. A hal többször is megpróbál a nádba törni, de a remek fékű orsó és a remek bot nem enged. Egyre közelebb a hal, én már látom, amur. A szebbik fajtából. Meritek, a parton a jó 10-es amur, az első lucernásbojlira kapó, halacskám. Még nézem a nagyszerű halat egy pillanatig, majd örömmel engedem útjára. Néhányat üt a kis vízben, majd, mintha itt se lett volna, eltűnik a mélyben. Lucernás a horogra, és már repül is a helyére, úgy áll a nádfalban, mintha ebben a pár percben, semmisem történt volna. Mellettem rázzák a fejük, marha, hallom, mondja az egyikük, halkan, de halhatóan. Nem baj, had mondják. Miért ne dobnám vissza, mit csináljak ekkora hallal, meg amúgy is visszadobom, oda való.

„Volt egy eset, a Pécs melletti Malomvölgyi 2-es tónál, mikor visszadobtam, 3 pontyot, 2 amurt. A szomszéd „sporthorgász” óda szolt, hogy adjak már neki egy halat, persze nem adtam, és nem azért, mert irigy vagyok, hanem azért, mert én se viszek halat haza és másokat is, erre tanítok. Elment, megyek haza, mikor megszólít a halőr, hogy, hallom, dobáljuk vissza a halat. Miért ne, ha be van írva. Persze a papírok rendben. Még odaszóltam a büfében söröző „sporthorgásznak” hogy ugye azt is megemlítette a halőrnek, hogy el akarta kérni a halat, amit én fogtam. Persze ez szabályos. Isten ments az ilyen buta emberektől.” Erről a helyről, hogy milyen állapotok uralkodnak a tavon, oldalakat lehetne írni, mihelyt lesz időm, meg is teszem. Pedig igen jó víz, tele hallal, büszkék lehetnek rá. Csak hát a morál és az emberi butaság, veszi körül a tavat.

Lassan esteledik, előkészítem a világítópatronokat. Rengeteg a szúnyog.

 

 

folyt. köv

 

 

fel