Fogd és óvatosan engedd vissza !!!

A kisebb-nagyobb tavakban a compó szép zsákmánynak számít, ám ritkán akad horogra. Így aztán nehéz elhinni, hogy mégis viszonylag gyakori.

Rekorderek A magyar rekord egy 3,74 kg-os gyönyörű példány, melyet Bíró János fogott a tassi IV-es víz (Duna) Makád felé eső oldalán 1992. május 9-én, gilisztacsokorral. Nagy Britanniában 1993-bon Gordon Beaven egy kavicshánya tóban 6,548 kg-os compót fogott. A 70-es években a compók súlya a brit szigeteken nem haladta meg a 2 kg ot. Mostanság a horgászok minden évadban sok száz 2,5 kg felétti compót is fognak. Ez a hatékonyabb horgászmódszerek és annak a következménye, hogy a compók növekedési üteme jelentõsen fel gyorsult.

 

A compó megjelenésében van valami varázslatosan szép. Zömök teste nagy erõrõl, ugyanakkor nehézkességrõl és lassúságról árulkodik. Úszói nagyok, erõsek. Apró pikkelyei mélyen ülnek a bõrében, amelyet vastag nyálkaréteg borít. Szája szögletében két apró bajusz csüng. A legmegragadóbb azonban különleges, arany-zöldes színe és apró piros szemének összhatása. Háta néha olajzöld, néha világosbarna, de fõ színárnyalata mindig az arany

A compó csaknem kizárólag az aljzaton keresi a táplálékát. Az iszapot túrva összeszedi a szúnyoglárvákat, az apró puhatestûeket. Azt, hogy a compók éppen hol kotorásznak az iszapbon, a vízfelszínen megjelenõ buborékok jeleik. A compók által mozgásba hozott mocsárgáz nagy buborékokban száll a felszínre, a szinte láthatatlan apró buborékok pedig a táplálkozó compó kopoltyúfedele alól szabadunak fel. A kétféle buboréknak azonban van egy közös jellemzõje: szabályosan mozognak a víz ben, így a felszínen szabályos gyöngysornak látszanak. Ha a buborékok mindig ugyanazon a helyen szállnak fel, ez a mocsárgáz spontán felszállásának a jele.

A compó faroktöve különösen vastag Statisztikai adatok: Latin néu: Tinta tinta Legnagyobb súly: 7 kg Átlagos súly: 0,5 kg legnagyobb hossz: 70 cm Élethossz: 20 év Méretkorlátozás alá nem esik. Apró szemének szivárvány hártyája piros. farokúszója egy kicsit homorú. Felsõ ajka nagyobb az alsónál, így könnyebben tudja felszedni a táplálékot az aljzatról. Szája szögletében két rövidke bajusz van. A compó testét apró, a bõrében mélyen ülõ pikkelyek és igen vastag nyálkaréteg borítja.

A compók a növények között is táplálkoznak. Gyakran leszedegetik a kérész- és tegzeslárvákat a vízinövények száráról és leveleirõl. Még a halivadékra is vadásznak néha. Hajnalban és alkonyatkor táplálkoznak a leginkább. Nyáron néha egész éjszaka is élelem után járnak, kora tavasszal és késõ õsszel viszont inkább a nap közepén lakomáznak. Télen a compók nem táplálkoznak, a legrövidebb nappalos idõszakot az iszapba vermelve vészelik át. Néha, ha több napon át enyhe az idõ, egy kicsit mégis elõjönnek táplálkozni.

Az állóvízek hala

Egy-egy compó még a nagyobb patakokban, a hegyek lábánál is horogra akadhat. A compók ugyanis gyakran kiszöknek a tavakból, és a patakokon át eljuthatnak távolabbi halastavakba is. A gyors folyók nem kedvezõek a compók számára. Éppen ezért, áradáskor lefelé vándorolnak a melegebb, csendesebb vízekbe, illetve partközelben keresnek menedéket. Még a lusta alföldi folyókban is azokat a helyeket keresik, ahol a víz sodrása a leglassúbb, s inkább beúsznak a nagyobb csatornákba és vízelvezetõ árkokba, sõt a nagyon sűrűn benõtt vízeket sem kerülik. A dús növényzetû, sekély tavakban érzik magukat otthon. Nem véletlen, hogy a pontynál sokkal jobban viselik az alacsony oxigénszintet.

A compók csak akkor ívnak, ha a víz hõmérséklete legalább két hete 20-22 fok fölött van. Erre csak május végén, június elején számíthatunk, ezért a compó az egyik legkésõbb (akár július közepéig) ívó halunk. Az ívás csoportosan zajlik, néhány napig tart; s végeredménye 200-300 ezer 1-1,2 mm-es ikra. Az ikrák hozzátapadnak a növényekhez s ott fejlõdnek tovább. Néhány nap múlva kikelnek az ivadékok, amelyeket a fejükön lévõ speciális mirigy még néhány napig a növényekhez ragaszt. Csak akkor válnak le, ha már önállóan tudnak táplál kozni. Meglehetõsen sokáig élnek a növények között, igy ritkán esnek áldozatul a ragadozóknak. Az elsõ tél azonban megtizedeli a fiatal compókat. Eleinte nagyon lassan nõnek, csak három évesen érik el a 15-20 centimétert, és legkorábban négy évesen szaporodnak csak elõször. Kedvezõ körülmények között a tízéves compók 2,3-2,7 kilósak, és akár húsz évig is elélhetnek.

Tévhit, vagy igazság?

Már a görögök és a rámaiak is úgy vélték, hogy a compó nyálkája orvosságként szolgálhat, és sok korábban meg jelent külhoni és hazai könyv is hasonlóképpen emlékezik meg errõl a halról. Sõt egyenesen a halak gyógyítójának nevezik, s leginkább, mint a "csuka orvosát" említik. Többen megfigyelték már, hogy amikor a fiatal halak, még együtt, egy rajban élnek, gyakorta odadörgölõdznek más halak a compókhoz. Igaz ezt késõbb visszafelé is leírták. Nem kellene csak puszta babonának tekinteni ezt a hiedelmet, hiszen mint a hasonló megfigyeléseknek, ennek is van némi alapja. A halak nyálkája ugyan is nem csak a súrlódás csökkentésében játszik szerepet, hanem a szervezet védelmének is egyik legfontosabb eleme. Ez a számunkra gusztustalan nyálka, a halak életében az immunrendszer kiegészítõjeként mûködik. A nyálka alkotóelemei fõként a gombás és bakteriális fertõzések megelõzésében, a sérülések gyors regenerációjában, hám képzésben játszanak szerepet. A compónak pedig ebbõl a nyákból bõségesen jutott.

 

 

fel