Fogd és óvatosan engedd vissza !!!

Naphal - Lepomis gibbosus Linné, 1758

Szinonim: Perca gibbosa (Linné, 1758); Pomotis auritus (Günther, 1859); Eupomotis aureus (Boulenger, 1895); Eupomotis aureus fordan (Vutskits, 1911; Unger, 1928)

Teste nagyon magas, oldalról erősen lapított. Feje rövid, magas, oldalról összenyomott. Szája kicsi, félig felső állású, szöglete legfeljebb a szem elülső szegélyének vonaláig ér. Szeme nagy, a homlok viszonylag széles. A mellúszó hosszú és hegyes, a lekerekített szélű hasúszók a mellúszók alatt vannak, az első sugaruk kemény, tüskeszerű. Kettős hátúszója összeolvadt, a tüskés és a lágy rész csaknem egyenlő hosszúságú, a tüskés rész alacsonyabb. A farokalatti úszó hosszú és magas. Faroknyele rövid és magas, a farokúszó fejlett, kissé kivágott. Ctenoid pikkelyei közepes nagyságúak, vastagok, a bőrben erősen ülnek. Színezete kortól, nemtől, évszaktól, élőhelytől függően erősen változó. A fiatal egyedek zöldes színűek, legfeljebb apró fekete foltok díszítik testét. A kifejlett példányok háta kékes árnyalatú olajzöld, olajbarna, az oldalán egymást váltó, anyanyos csillogású narancsvörös, kék, zöld foltok láthatók. A fejen a szem alatt csillogó kékeszölden irizáló csíkok vannak. Kopoltyúfedőjének bőrfüggelékén egy élénk narancsvörös és egy nagyobb fekete foltot találunk. Az úszók sárgás színűek, a hátúszó lágy része és a farokúszó feketén foltozott. Hazánkban minden tiszta álló vagy lassú áramlású víz növényzettel benőtt, iszapos vagy homokos medrű területein megtalálható.

Nagyobb állományai alakulnak ki a holtágakban, csatornákban, kisebb tavakban a sekély vizű litorális zónában. Ivarérettségét 2-3 éves korában éri el. Májusban-júniusban, amikor a víz hőmérséklete megközelíti a 20 ° C-ot, a sekély, homokos vagy köves aljzatú ívóterületre először a hím érkezik meg, megkezdi a fészek építését, amely 10-40 cm átmérőjű egyszerű gödör. A hím csak a kész fészekhez engedi a nőstényt, ahol az több részletben rakja le legfeljebb 5 ezer szem, 1 mm átmérőjű ikráit (Maitland és Campbell, 1992). Az abszolút fekunditás vizsgálata során ettől eltérő, több, mint 21.000-es ikraszámot is találtak (Maletin et al., 1989). Tény, hogy júliusban-augusztusban másodszor is szaporodik (Gyurkó, 1972; Scott és Crossman, 1973), talán ez lehet az oka az abszolút és a relatív szaporaság közötti nagy különbségnek. A nász befejeztével a hím elüldözi a nőstényt a fészek közeléből és őrzi az ikrákat, miközben úszóinak mozgatásával állandóan friss, oxigénben dús vizet legyez a fejlődő ikrákra. Az embrionális fejlődés időtartama 2-5 nap. A kikelő lárvák 1-2 napig még a fészekben maradnak, a hím azonban még jó ideig igyekszik megakadályozni elúszásukat, szájába véve rendre visszahordja a lárvákat a fészekbe. Az önállóan táplálkozó megerősödött ivadékokkal szemben az időben és térben korlátozott gondozási ösztön fokozatosan megszűnik. A kezdetben planktontáplálékon élő ivadék hamarosan áttér a kifejlett állatok táplálékbázisának fogyasztására. Étrendjében fontos szerephez jutnak a szúnyoglárvák, a puhatestűek, rovarlárvák, kisebb hányadban saját fajok ivadékai (Guti et al., 1991).

Európába 1887-ben jutott el Kanadából, mint kedvelt akváriumi hal, később tógazdaságokban is foglalkoztak tenyésztésükkel. Hazánkba egy Németországból származó import útján került 1905-ben az iharosi tógazdaságba, ahonnan hamar eljutott a Balatonba, a Drávába majd a Duna egész vízrendszerébe (Vutskits, 1913).

 

fel