Fogd és óvatosan engedd vissza !!!

Harcsa

Tudományos neve: Silurus glanis L.
Orosz neve: szom.
Német neve: Wels.
Waller. Angol neve: Sheat-fish.

TILALMI IDÕ, MÉRET- ÉS MENNYISÉGI KORLÁTOZÁS ALÁ ESÕ HALFAJ!
A harcsa rendkívüli nagysága és sajátos egyéni tulajdonságai miatt különleges helyet foglal el horgászhalaink sorában. Nem múlik el olyan esztendõ, amelyben ne kapnánk hírt néhány 30 kg-on felüli példány elejtésérõl. Márpedig egy 30 kg-os harcsával való küzdelem teljes embert kívánó, életre szóló élmény. Hát ha még ennél is nagyobb példánnyal kell birkózni!
Kapitális példányokra azonban mégsem lehet biztosra menni, még olyankor sem, amikor hömpölygésük, rablásuk elárulja jelenlétüket. Máskor meg kapás kapást ér a látszólag élettelen vízen. A harcsa teste szokatlan felépítésû, és egyes érzékszerveinek fejlettsége is más, mint a többi halé. Egyetlen halunk, amely kuttyogatóval támadásra ingerelhetõ. De pergetõ és fenekezõ horgászata is változatos élményeket nyújt. Valamennyi nagyobb vizünkben õshonos.

LEÍRÁSA

A harcsát (170. ábra) hatalmas fej, rövid törzs és igen hosszú farokrész jellemzi. A 171.ábra a harcsát - sajátos alakja miatt - nemcsak oldal-, hanem alulnézetben, sõt metszetben is bemutatja.
Feje igen széles, felülrõl kissé lapított és elöl kerekített. Szája hatalmasra tátható. Az alsó állkapocs kissé túlér a felsõn. A szájüreget - fõképpen annak felsõ részét sûrû, apró gerebenfogazat borítja. A fõ táplálékául szolgáló halat ezzel ragadja meg. Felsõ szájpadlása kemény, csontos. A horog ebbe nem tud behatolni, Elõfordul, hogy bevágáskor végigszánt rajta, sõt néha még a horog hegye is kigörbül. Viszont igen szívós a szájnyílást, fõképpen a szájszögletet borító izomzat, a horog ebben jól akad el, s fárasztás közben nemigen szakad ki belõle.
Szeme a szájszöglet közelében helyezkedik el, és testének méreteihez képest szokatlanul apró. Ez arra vall, hogy táplálékát elsõsorban nem a szemével, hanem más érzékszervével észleli.
Sajátos tulajdonsága, hogy szája szélérõl tapogató bajuszszálak nyúlnak ki: négy rövidebb az alsó ajakról, két igen hosszú a felsõrõl. Tapogató bajuszszálakat ugyanis inkább a békés halakon találunk.
Törzse rövid, vaskos, testüregében hatalmas gyomorral. A garatnyílás is igen bõ. Az óriási száj mellett ez a magyarázata annak, hogy egy 15-20 kg-os harcsa miért tudja elfogyasztani az 1 kg-ot jóval meghaladó pontyot.
A két nagy, páros mellúszó közvetlenül a fej mögött helyezkedik el. A mellúszók elsõ sugara csontos. A kifárasztott nagy harcsát ennél fogva is a csónakba emelhetjük. Ugyancsak a törzs alján, a végbélnyílás felett találjuk a páros hasi úszókat, míg páratlan, apró hátúszója felül helyezkedik el.
A farokrész szokatlanul hosszú és keskeny (metszetét a 171. ábra a - a rajza tünteti fel). Hosszabb, mint a fej és a törzs együttesen. Ugyancsak hosszú a farok alatti úszó is,  amely végighúzódik a farokrész alatt. A farokúszó viszonylag kicsi és Iekerekített.
A harcsának eme furcsa alakja, s különösen hosszú, izmos torokrésze nagy kilengésû, kígyózó mozgást tesz lehetõvé. Ha egy horogra akadt hal kirohanásakor a zsinór nagy kilengésû cikk-cakk vonalat rajzol a víz színére, biztosra vehetjük, hogy nagyobb harcsát fárasztunk.
Teste csupasz, bõrét nem fedik pikkelyek.Testének színe a hátán a legsötétebb, zöIdes- vagy-barnásszürke. Oldala kissé világosabb és többire  márványozott. Hasa alja szürkésfehér.

Érzékszervei

Ízlelõ- és szaglószerve nyújt segítséget a táplálék észlelésében, de különösen a tapintó- a halló- valamint az áramlást érzékelõ szervei fejlettek.
A harcsának nemcsak bajuszszálain és ajkán helyezkednek el apró ízlelõbimbók, hanem szinte egész testén, fõként a farokrészen. Fejlett a szaglóérzéke is. A folyóvízben jól megérzi a felé áramló ízeket és szagokat, s ha éhes, ezek hatására elindul felfelé, az áramlással szemben.
A tapintósejtek szinte az egész testfelületét belepik, a hámsejtek közé ékelõdve. A zsákmány helyzetének és alakjának felismerésében fõképpen az ajkon és a bajuszszálakon levõ érzõsejteknek nagy a szerepük. A test felületén levõ érzõsejtek a térben való tájékozódást, az akadályok felismerését teszik lehetõvé.
Fejlett a harcsa vízáramlást érzékelõ szerve, az oldalvonal is. Ennek segítségével jól érzékeli a csali mozgását még a legzavarosabb vízben is. A mély vízben is elsõsorban ezzel érzékeli a pergõ és billegõ villantók állal keltett rezgéseket.
Hallószerve a koponyában Ievõ belsõ fülben helyezkedik el. Még ma sem tisztázott, hogy vajon a kuttyogató hangját hallás útján érzékeli-e vagy a kuttyogató által keltett vízrezgések indítják támadásra.

SZAPORODÁSA ÉS NÖVEKEDÉSE

Szaporodása

A harcsa ívásának fõ idõszaka május-júniusra esik, amikor a víz hõfoka tartósan eléri a 20 °C-ot. De elõfordul, hogy még július elején is ívik. Az ívásra készülõ harcsa nagy utakat tesz meg, hogy eIérje az íváshoz megfelelõ vízeket. Magas vízáIlásnál még az árterekre is kiszökik, s ott a vízi növényzettel borított gyökeres részeken ívik. A folyók medrében, tavakban, holtágakban rendszerint a parti fák, fõképpen a fûzfák vízbe lógó gyökereire rakja le az ikrát. Íváskor többnyire párosával jár és valóságos fészket tisztít magának. Farkcsapásaival lemossa a növényzetre, gyökerekre rakódott iszapot.
Az ikrás - nagyságától függõen - 50-150 ezer sárgás színû ikrát rak le, ezek 2,5-3 mm átmérõjûek. A növényzetre tapadó ikra mintegy 4 nap alatt kel ki. A harcsa védi az ikrát a kikelésig, s eközben mindent megtámad, ami a közelébe kerül.
Ilyenkor rávág a villantóra is. Figyelembe kell azonban venni, hogy a harcsa az ívási idõszakban fokozott méretkorlátozás alá esik!

Növekedése

A harcsa táplálékdús vízekben igen gyorsan növekszik, és néhány éves korára más hazai halakhoz képest elképzelhetetlen nagyságot érhet el. Jellemzõ, hogy az országos horgászrekordlistán négy harcsa haladja meg a 70 kg-ot; de az elsõ 10 között sincs 57 kg-on aluli példány. Mivel nincsenek pikkelyei, kora csak a csigolyacsontok metszete alapján állapítható meg. Ezeken ugyanis hasonló rétegzõdések vannak, mint a pikkelyek évgyûrûin.

12. táblázat. A harcsa hossza, tömege és kora közötti összefüggés

 

A 12. táblázatban megadjuk az összefüggést a harcsa testének hossza, életkora és a tömege között. A test hosszába nem számítottuk be a farokúszót. Az adatok átlagos értéket jelentenek. A víz táplálékbõsége vagy -hiánya az értékeket jelentõsen befolyásolja.

TARTÓZKODÁSI HELYE ÉS TÁPLÁLKOZÁSA

Tartózkodási helye

A harcsa roppant nagy étvágyú hal. Jó feltételeket csak tápálékdús, nagyobb vízekben talál. Ilyen a Duna mély alsó szakasza, mellékfolyói közül a Rába, az Ipoly és a Dráva. Egyik legfontosabb hazai tartózkodási helye a Tisza egész hosszában, továbbá a Körösök és a Maros. Szívesen tanyázik a folyók mély vizû mellék- illetve holtágaiban, tavaink közül a Balatonban, de elszaporodik a völgyzárógátas kisebb tavakban is (pl. a Pécsi-tóban).
A jó horgászhelyek megtalálásakor figyelembe kell venni, hogy a harcsa a nappali órákat többnyire búvóhelyén, a víz mély gödreiben, üregekben, vízbe süllyedt akadályok között tölti. A folyóvízekben elõszeretettel tanyázik az alámosott partoldalak környékén, ahol sok a vízbe dõlt fa, a vízmosás által kivájt gödör, partoldali üreg. Fõképpen a Tiszán és mellékfolyóin találunk barlangszerû mélyedéseket a meredek partoldalban.
Elõszeretettel keresi fel az erõmûvek alatti kavargó vízeket, ahol nemcsak bõségesen talál táplálékot, hanem válogathat a búvóhelyekben. A mederfenék többnyire nem egyenletes, és a gyors vízfolyás szélén mély vizû, gödrös, lassan visszafelé áramló csendesebb vízrészek alakulnak ki.
A Duna alsó szakaszán, a Sió torkolatától lefelé inkább a parttól távolabb, a terelõágaktól sokszor 30-50 m-re akadnak olyan egyenetlen, gödrös vízrészek, amelyeken a harcsa elfeküdhet. Jó harcsázóhelyek még a zátonyesések alatti mély vízek, továbbá a ruganyok után képzõdõ örvények mély gödrei.
A nagyobb tavakban, holtágakban is a víz legmélyebb szakaszán tartózkodik a nappali órákban. A Ráckevei-Dunán leginkább az alsó szakasz egyenetlen fenekû, "atkás" vízszakaszok 6-8 m mély vizében tanyázik, de kedvenc tartózkodási helye a Ráckevei-híd környéke is.
A Balatonon a Tihanyi kút 10 m-t meghaladó mélységû szakasza a legismertebb harcsázóhely; a nyári hónapokban azonban néha a kikötõk környékét és a mély vizû nádasokat is megközelíti. Ezeken a helyeken bõségesen talál táplálékot.
A harcsa a kora esti, éjszakai órákban elhagyja búvóhelyét és elindul rablókörútjára. Ha a közelben elegendõ táplálékot talál, nemigen hagyja el búvóhelye környékét, és hamarosan újra lepihen. Ha azonban nem talál elegendõ táplálékot a közelben, az egész éjszakát vadászattal tölti, s többnyire csak a hajnali órákban vonul vissza reitekhelyére.
Vannak idõszakok, amikor a nappali órákban is erõs mozgásban van. Fõképpen íváskor, s a forró nyári idõszak déli, kora délutáni óráiban, zivatar közeledtekor, nyári áradások alkalmával figyelhetõ meg a mozgása. Néha hömpölygése, rablása is elárulja, hogy táplálékra vadászik.
Többnyire a fenék közelében vonul, a csalétket is legjobb a fenéken vagy annak közelében felkínálni. Minél alacsonyabb a vízállás, annál inkább ragaszkodik a mély vízrészekhez. Áradáskor azonban felkeresi a sekélyebb partmenti vízeket, s feljön a víz felsõbb rétegeibe.
Meg kell említeni, hogy a harcsa, bár egyedül vadászik, mégis társas életet élõ hal. Az alkalmas helyeken többnyire csapatostul tartózkodik. Ahol egy horogra akadt, ugyanott számíthatunk újabb kapásra. A csapatokban többnyire egyívásúak vannak együtt. A nagy harcsa nem tûr maga közelében jóval kisebbet. De a nagyobb harcsák is többnyire kis csoportokban, hármasával-négyesével tanyáznak ugyanazon a szakaszon. Csak a kapitális példányok élnek magányos életet!
A harcsa késõ õsszel elvermel. Vermelõhelyét többnyire április elején hagyja el, amikor a víz már észrevehetõen melegedni kezd. A vermelõhelyen alig táplálkozik. Kár ilyenkor harcsára kísérletezni!

Táplálkozása

Amint a 12. táblázatból kitûnik, bõ táplálékú vízeken a 2 éves harcsa meghaladja az 1 kg-ot, a 6 éves elérheti a 10 kg-ot, a 10 éves pedig a 20 kg-ot. Ha feltételezzük, hogy az 1 kg-os gyarapodáshoz - az életfenntartó táplálékot is figyelembe véve - mintegy 6-8 kg táplálék elfogyasztására van szükség, könnyen kiszámítható, milyen mennyiségû táplálékot kell magához vennie ennek a feneketlen gyomrú ragadozónak.
Táplálékának mennyiségére és összetételére vonatkozó legmegbízhatóbb adatok Vásárhelyi lstvántól származnak, aki a tiszadobi Tisza-szakaszon zsákmányul ejtett 114 db, 0,60-20,0 kg közötti harcsa gyomortartalmát vizsgálta meg. A harcsák közül 5 példány 10 kg-on felüli volt. A gyomortartalom 70,5 %-a hal volt, túlnyomórészt karika- és dévérkeszeg, emeIlett paduc, domolykó, balin és márna,  de talált a gyomrokban küszt, selymes durbincsot, német bucót, fekete sügért, menyhalat, sõt harcsát és pontyot is! Jelentõs mennyiséget, 14 %-ot tett ki a tiszavirágálca, továbbá a béka (7,5 %). Emellett kisebb mennyiségben rák- és kagylómaradványok is voltak a gyomrokban. A harcsák tehát szinte mindent elfogyasztottak, amit a Tisza a vizsgálat idõpontjában nyújtani tudott! Talán csak azt érdemes kiemelni, hogy a csukához és a süllõhöz hasonlóan a harcsa is elfogyasztja a szúrós úszójú halakat, és nem kíméli saját fajtársát sem. A vizsgálat azt is megállapította, hogy a harcsa jóval nagyobb halat is képes elfogyasztani, mint az azonos nagyságú többi ragadozó. Vásárhelyi egy 2,20 kg-os harcsában pl. egy 250 g-os menyhalat talált (11 %). Ugyanakkor akadt ellenkezõ példa is: a legnagyobb, 20 kg-os harcsa gyomrából csak 3 db apró küsz került elõ.
Érdekes a vizsgálatnak az a része is, amely megvilágította, hogy a harcsa milyen mennyiségû táplálékot tud egyszerre elfogyasztani. Több harcsa gyomra félig vagy teljesen üres volt. Akadt azonban olyan 3 kg-os példány is, amelynek gyomrából 0,47 kg (tehát kb. 15%) táplálék került elõ; ezt nyilván egyetlen éjszakai rablókörútján zsákmányolta.
Molnár Gy. és Tölg I. vizsgálatai ugyancsak érdekes dolgokat tisztáztak. Kiderítették, hogy a harcsa gyomra emésztés közben erõteljesen forgatja, keveri a gyomor tartalmat, s ez gyorsítja emésztését, a többi ragadozó haléhoz viszonyítva.
Ezek a tudományos vizsgálatok is nagy segítséget nyújtanak a harcsa horgászatához.
A harcsa a nappali órákat a rejtekhelyén többnyire emésztéssel tölti. Így nem csoda, hagy a meleg nyári hónapokban a késõ délutáni, esti órákban az üres gyomor mindenképpen táplálékszerzõ körútra kényszetíti. De elõfordul, hogy már kora este annyira teletömi gyomrát, hogy másnap már délben, kora délután éhezik. Bekövetkezhet azonban az ellenkezõje is. Táplálékszegény vízben vagy más helyi, idõszaki okok miatt hiába vadászik egész éjszaka, nem talál elegendõ táplálékot, így hajnalban vagy a délelõtti órákban is éhes. Sokszor azonban - mint a vizsgálatok igazolják - nem mindig várja meg, amíg a gyomra kiürül, hanem közben is elkapja a közelében úszó halat vagy más táplálékot. A hûvösebb idõszakban lassúbb az emésztése, emiatt is eltolódhat a táplálkozási idõszak.

HORGÁSZATA

ÁItalános kérdések

A harcsának többféle módon kínálhatjuk fel a csalétket. Legelterjedtebb, egyben legkényelmesebb módszer a fenekezés. Úszóval ritkán horgászunk harcsára. Legsportszerûbb a pergetés és a kuttyogatás. Az utóbbi sajátos harcsázó módszer, amit régebben csak a halászok alkalmaztak harcsa fogásához bot nélkül, vastag, 4-5 mm-es zsinórral, s amit hazánkban fejlesztettünk sportszerû horgászmódszerré!
Külföldön, a mély vizû alpesi tavakban eredményesen használják az evezõs vagy motorcsónakkal mélyen vontatott villantót. A mi sekély vizû tavainkon, holtágainkban ez a módszer nem válik be.
Arra a kérdésre hogy melyik módszert alkalmazzuk, nem is olyan egvszerû a válasz; sok tényezõ figyelembevételével dönthetjük csak el, melyik módszerrel kell kísérleteznünk.
Mindenekelõtt figyelembe kell venni az idõszakot. Áprilisban, amikor a víz melegedni kezd, a harcsa elhagyja téli vermelõhelyét s április közepe táján már számítani lehet kapására. Minél melegebb a víz, annál több táplálékot fogyaszt. A legjobb harcsázó idõszak június-augusztusra esik. Szeptemberben még jól kap, de október második felétõl kezdve annyira csökken az étvágya, hogy alig érdemes fogásával kísérletezni. A késõ õszi-téli hónapokban a mély vizû, tuskós, akadós helyeken a vermelõ harcsa alig vesz magához táplálékot.
A napszakot is figyelembe kell vennünk. Igaz, hogy a sötétedés óráiban biztosabban számíthatunk kapásra, mint fényes nappal, de az esti-éjszakai horgászat sok nehézséggel iár. Nem látjuk az úszót, hacsak nem világító úszót használunk, nem látjuk, merre dobtuk a fenekezõt, merre rohan a hal fárasztás közben, mikor szalad a csónak alá, mikor tekeredik a zsinór a horgonyzókötél köré. Éjszaka feltétlenül szükség van lámpára, amely nemcsak a horgászhelyet, hanem a környéket is meg világítja. A sötétben lehetõleg ne egyedül horgásszunk. A hal fárasztását, szákolását többnyire csak társunk segítségével tudjuk sikeresen megoldani.
Nappal kevésbé számíthatunk kapásra; mégis, ha kihasználjuk a kora hajnali, reggeli és késõ délutáni, valamint a szürkület óráit, megszûnik minden nehézség, amit a világosság hiánya okoz az esti, éjszakai horgászatnál. Olyan helyen, ahoI rablást, hömpölygést észlelünk, harcsa néha még a forró déli órákban is rávág a villantóra. Egyes vízeken a puhatestû csalikkal való fenekezés egész nap eredményes lehet. A kuttyogatásnak a késõ délutáni és a szürkületi órák a legjobb idõszakai. Ezért semmi esetre se hanyagoljuk el a nappali harcsázó módszereket.
A víz áradó vagy apadó jellege és zavarossága is befolyással van az alkalmas módszerek kiválasztására. Pergetéshez, kuttyogatáshoz legalább 20-25 cm-re átlászó vízre van szükség. Zavaros vízben inkább a gilisztával, tiszavirágálcával vagy más hasonló puhatestû csalival való fenekezés válik be. Úszóval inkább csak olyankor horgásszunk, amikor a csalit víz közt kell felkínálni, vagy amikor az iszap túl lágy, és félõ, hogy a nagy súly az iszapba süllyeszti a csalétket.
Végül vegyük figyelembe, hogy igen eltérõ terepviszonyok között harcsázunk. Nyíltvízi pergetéshez, fenekezéshez jól megfelel a 9. táblázat 2. csoportjába tartozó felszerelés. Ezzel nagy távolságra hajíthatunk, ugyanakkor óvatos, türelmes fárasztással még a legnagyobb harcsát is zsákmányul ejthetjük.
A horgászat módszereinek részletezése elõtt tekintsük át a szóba jöhetõ csalikat.

Csalik

Figyelembe kell venni a tudományos vizsgálatok eredményeit, de messzemenõleg támaszkodni kell a horgászok tapasztalataira, amelyek nemcsak kiegészítik, hanem jelentõsen módosítják a vizsgálatok eredményeit a csalétek kiválasztásában.
Kétségtelen, hogy a harcsa fõképpen hallal táplálkozik, amelyet, bármilyen fajú is legyen az, válogatás nélkül elkap. A halon kívül megeszi a gilisztát, piócát, kérészálcát, békát, kagylót, rákot, vízi ockot, sõt a kisebb-nagyobb víziszárnyasokat is, akár élõ, akár döglött állapotban jut hozzájuk. Elfogyasztja a kisebb állati dögöket, a kacsa- és csirkebelet, a csupasz madárfiókát, a halszeletet is. Nem mindegy azonban, hogy ezek közül mikor melyiket használjuk

.
Nem mindig az a leglobb csali, amelybõl a hal a legtöbbet fogyasztja. PI. lótetûhöz a harcsa alig - vagy csak elenyészõ mentiségben - juthat. Mégis, harcsázáshoz minden más csalétekkel szemben ez bizonyult a legjobbnak. Gilisztát, piócát, tiszavirágot sem talál elegendõ mennyiségben; mégis ezekre is mindig szívesen kap, feltéve, hogy olyan helyen és idõpontban horgászunk velük, amikor az apró halak nem csipkedik Ie a horogról.
A tiszavirágnak nemcsak az álcája kitûnõ csalétek, amelyre bármilyen hal minden idõben szívesen kap, hanem jó csalétek a nászrepülés után vízre hulló tiszavirág roppant tömege is. Tiszavirágzáskor, - ami többnyire júniusban zajlik le, és csak néhány napon át ismétlõdik meg, - a harcsa is elhagyja a mély vízeket, és a víz felszínén szürcsöli a finom csemegét a többi hallal együtt. Érdemes a tiszavirágot ilyenkor összegyûjteni és jól kiszárítani; vízbe áztatva olyankor is felhasználhatjuk csaliként, amikor nincs rajzás. A kiszárított tiszavirág hosszú ideig eltartható.
A legbiztosbb harcsacsali a kishal. Közülük is a legjobbak a szívós életû, a horgon elevenen mozgó halak. Ki kell emelni közülük a menyhalat, amely különösen vonzza a harcsát. Jól beválik a vöröszárnyú keszeg,a kárász, a domolykó. A bodorka és a küsz nem elég szívós, hamar elpusztulnak a horgon.
Bár az eleven csali hamarabb felkelti a harcsa figyelmét, néha jól beválik a halszelet és a döglött hal. Az utóbbi hatását még csak növeli, ha hasi részébõl kivágunk egy szeletkét, hogy a víz átamlása magával vigye a belek és a vér ízét, szagát. Ilyenkor a halszelet távcsaliként mûködik.
A csali nagyságának megválasztása is fontos az eredményes horgászat szempontjából. Igaz, hogy 20 kg-on felüli, nagy harcsák gyomrában nemegyszer találtak 1-2 kg-os pontyot vagy márnát; de elõfordult az ellenkezõje is, amikor egészen nagy (20-70 kg-os) példányok két-három szál gilisztára vagy egyetlen lótetûre kaptak. A kapitális példány is rákap a kisebb halra. Ugyanakkor a vizeinkben túlnyomó többségben tanyázó 2-4 kg-os harcsákat nemigen lehet túl nagy hallal kapásra ingerelni. Ezért általában elégedjünk meg az 50-80 g-os csalihallal. Ennél nagyobbat csak kivételesen akkor használjunk, ha kapitális példány rablását, hömpölygését észleljük.
A felsorolt és általában használt harcsacsalikon kívül vannak még más csalétkek is, amelyeket inkább csak alkalomszerûen használnak. Sokan - figyelembe véve a harcsa ama tulajdonságát, hogy kitûnõ az íz- és szagérzéke - olyan csalikat tûznek a horogra, amelyek kimondottan erõs íz- és szagingereket keltenek (büdösek). Ilyenek pl. a romlott sajt, az állati hulla, a baromfibél, az alvadt vér; sõt néha a zsiradékból fõtt mosószappan is beválik. Ezeknek a szagos távcsaliknak a használata nehezen egyeztethetõ össze ízlésünkkel és az egészségügyi követelményekkel. Nem csoda, hogy sokan többre becsülik a "gusztusosabb" csalikat, sõt mûcsalival igyekeznek horogra keríteni a harcsát.

Fenekezés

A harcsázás legáltalánosabb módszere.
Nyílt vízen akadály nélküli terepen válasszunk egy, a 9. táblázat 2. csopotjába tartozó 2,10-2,40 m-es botot, 30-35-ös zsinórral; akadályos terepen erõsebb, a 3. csoportba tartozó, 2,40-2,70 m hosszú bottal, 40-45-ös zsinórral fenekezzünk. Távdobáshoz nélkülözhetetlen a peremfutó orsó vagy egy jó minõségû áttételes orsó.
A horog nagysága attól függ, milyen csalétekkel horgászunk. Puhatestû csalikhoz elegendõ a 2-1/0 számú egyes horog. KishaIhoz 1/0-2/0 számú, hosszú szárú egyes horgot használjunk; de mégjobb ha 1-2/0 számú hármas horgot kötünk fel az
elõkére. Állóvízben megfelel az egyszerû gömbólom is. Folyóvízen azonban csak nagyobb méretû, lapos ólom tartja meg a csalit a vízfenéken.
Fontos, hogy a fenekezõelõkére csak egyetlen horgot kössünk. Fárasztás közben ugyanis elõfordul, hogy a második horog akkor akad be a harcsa farokrészébe, amikor a teste a kígyózó mozgás közben félkörbe hajlik. Amikor viszont kiegyenesedik, szétfeszíti az eIõkét, amely a csomónál - többnyire a horoggal együtt - elszakad.
A bevágás idõpontját illetõen nagy különbséget jelent, hogy vajon apró, puha testû csalival, vagy nagyobb testûvel, pl. kishallal fenekezünk-e. Az elõbbi esetben ugyanis kapáskor azonnal be kell vágni, az utóbbi esetben nemigen követhetünk el nagyobb hibát, mint amikor idõ elõtt bevágunk.
Az apró, puhatestû csalival való fenekezés harcsára azért olyan népszerû hazánkban, mert folyóvizeink nyáron, a legjobb harcsázó idõszakban igen gyakran zavarosak. A pergetés, kuttyogatás ilyenkor reménytelen. Még a keszeg sem mindig kap a zavaros vízben. A harcsa étvágyát azonban még a zavaros víz sem veszi el, viszont az apró halféleség nem csipkedi le minduntalan a puha csalit a horogról. Zavaros vízben valamennyi puhatestû csali jól használható harcsázáshoz. Még a lótetû is kitart a horgon, pedig azt a keszegfélék a tisztuló vízben pillanatok alatt lecsipkedik. A kellõ idõben legbiztosabban egyetlen, kézben tartott bottal tudunk bevágni. A két bottal való fenekezés hívei - bármilyen kapásjelzõt alkalmaznak is gyakran elkésnek a bevágással.
Más a helyzet, ha kis hallal vagy egyéb nagyobb testû csalival (pl. rák, vízipocok stb.) harcsázunk. Itt meg kell jegyezni, hogy régebben kitûnõ csalétek volt harcsára a kecskebéka. S bár a harcsa minden bizonnyal ma is szívesen fogadná, a természetvédelmi jogszabályok védetté nyilvánították, így tilos csalétkül felhasználni! Ha nagyobb testû a csalétek, idõt kell adni arra, hogy a harcsa a horoggal együtt a szájába vegye. Ilyenkor nincs akadálya a két készséggel való harcsázásnak, hiszen
kapáskor bõven van idõ a bevágásig; csak az a fontos, hogy jól felkészüljünk. Ha például a csónakból két bottal horgászunk lefelé az áramlás irányában, jó megoldás a 172. ábrán feltüntetett elhelyezkedés. A két bot (1, 2) a keresztbe fektetett farlapáton, illetve a csónak peremén fekszik. A csónak farában, a fenékdeszkán kis viharlámpa (3) ég, amely alul jól megvilágítja a hátrahúzott zsinórt leszorító két fácskát (4, 5). A lámpa felsõ részét viszont takarjuk le védõlemezzel, nehogy a fény elvakítson. Dobás után kikapcsoljuk az orsó elkapókarját, hátrahúzzuk a két leszorítófácskához, s átvezetjük azok végének közelében. Kapáskor a harcsa azonnal megindul, a zsinór megfeszül, a fácska elfordul, s a zsinór ellenállás nélkül pereghet le az orsóról. Ekkor kézbe vesszük a botot, s a kishal nagyságát és a kapás erõsségét figyelembe véve várunk néhány másodpercig. Amikor úgy ítéljük meg, hogy a horog is mélyen a harcsa szájában van, hagyjuk, hogy a zsinór megfeszüljön, majd erõteljesen bevágunk. A horog többnyire a szívós oldalpofában akad el, s megkezdõdhet a fárasztás.
Ha ketten vagyunk a csónakban, társunknak a vízbe fúródó zsineget kell meg világítania, hogy tisztán lássuk, merre húz a hal, nehogy a horgonyzókötelek közé keveredjen.
Bármilyen csalival horgászunk, természetesen nem kell az egész napot egyetlen helyen eltölteni. Fenekezve is meg lehet keresni a harcsák tartózkodási helyét, csak lassúbb ütemben, szakaszosan kell végigkutatni a partszakaszt, vagy csónakkal újabb helyeken kell próbálkoznunk.

Úszós horgászat

Úszós módszerrel akár víz közt vagy a víz színén, akár a vízfenekén felkínálhatjuk a csalétket a harcsának.
Az élõhalas szerelék összeállítását a 4. fejezet 82. ábrája tünteti fel. Tartásokon, víz közti horgászathoz az (a) rajz szerint, iszapos fenék esetében a (b) rajz szerint állítsuk össze a felszerelést.
Puhatestû csali esetén a klasszikus úszós szerelék (83. ábra, a) válik be a legjobban, amellyel egyaránt horgászhatunk víz közt és vízfenéken.
A vízzel tölthetõ, átlátszó vízigolyót (79. ábra) a tiszavirág rajzásakor használhatjuk jó eredménnyel. Ilyenkor használjunk vékonyabb zsineget, és tömjük meg alaposan a horgot tiszavirággal, nehogy a harcsa számára is ízletes falatot az apró halak idõ elõtt lecsipkedjék.
Az éjszakai úszós harcsázáshoz jól bevált az elemmel mûködtetett világító úszó (46. ábra). Ez ugyan elég terjedelmes és súlyos jószág, de a tapasztalatok szerint a harcsát nem zavarja, hogy az ólmon kívül még az úszó tömegét is magával kell cipelnie.
Az úszós harcsázókészség összeállításakor egyébként ugyanazok a szempontok érvényesek, mint a fenekezõkészségénél, azzal az eltéréssel, hogy a bot legyen hosszabb, legalább 2,70-3,0 m-es.

Pergetés

A harcsa nemcsak az eleven, mozgó vagy élettelen csalihalra kap, hanem rávág a jól vezetett mûcsalira, feltéve, hogy megfelelõ helyen és idõpontban kínáljuk fel neki. Vannak idõszakok, amikor a harcsa nappal is mozgásban van, sõt néha a déli órákban figyelhetjük meg hömpölygését. Bebizonyosodott, hogy a mozgásban levõ harcsa a nappali órákban rávág a villantóra, sõt néha még a rejtekhelyén pihenõ is  támadásra ingerelhetõ.
A mûcsalinak nincs sem szaga, sem íze. Nyilvánvaló, hogy a jól vezetett mûcsali az általa keltett rezgésekkel vonja magára a harcsa figyelmét és ingerli támadásra. Ezt az is megerõsíti, hogy pergetéssel a legjobb eredményeket a nagyobb, ide-oda billegõ mozgást végzõ, valamint a "körforgó" villantókkal érik el, tehát azokkal, amelyek erõs rezgést idéznek elõ a vízben. Ezek fõ típusait az 51. és az 52. ábra mutatja be. De vannak eltérések is. Olyan idõszakokban, amikor a horgászok számos harcsát fogtak egy-egy erõmû alatti kavargó vízben, az említetteken kívül rákapott a harcsa a kétrészes wobblerre (54. ábra), sõt - ami még furcsább - horogra akadt egy parányi, egyágú horoggaI szerelt "Farlow-villantón". Tehát érdemes váltogatni a villantókat és megkeresni a legalkalmasabbat.
A pergetõkészség összeállításakor nemcsak a terepviszonyokra kell figyelemmel lenni, hanem arra is, hogy nem mindenütt elegendõ a 30 m körüli dobótávolság. Gyakran még az 50 m is kevés. Peremfutó orsóval messzire dobni csak vékony zsinórral lehet. Pergetéskor a sok dobás, a nagyobb halak fárasztása közben a sodratok képzõdése az elforgatható dobú peremfutó orsón annyira megviseli a vékony zsineget, hogy gyakori a zsinegszakadás, mielõtt szákolhatnánk.
Ezért a harcsára való pergetéshez a 9. táblázat 3. csoportjába tartozó 2,55-2,70 m hosszú, 30-60 g dobótömeggel terhelhetõ bot ajánlható, legalább 0,35-ös, de inkább 0,40-es zsinórral és nagy terhelést bíró peremfutó orsóval. Gyengébb felszereléssel, pl. a 2. csoportba tartozó 2,40 m-es bottal és 0,30-0,35-ös zsinórral csak teljesen nyílt terepen ajánlatos harcsára pergetni, decsak akkor, ha a zsinór végére kb. 4 m hosszú, egy számmal vastagabb zsinórt kötünk, s a zsineget a horgászat folyamán többször - de legalább minden nagyobb halfárasztása után szakítópróbának vetjük alá. Minél vékonyabb a.zsinór, annál jobban ügyeljünk a forgókapcsok épségre, jó pörgésére. A villantók is lehetõleg legyenek excentrikusak. Ha kicsi a mûcsali tömege, akasszunk az elõkére excentrikus ólmot, amely mérsékli a zsinór sodródását.
Mûcsalira április közepétõl szeptember végéig kap a harcsa, feltéve, hogy a víz elég tiszta; zavaros vízben ne számítsunk kapásra. Pergetéshez legjobbak a kora hajnali és reggeli órák. De a ruganyok mögött keletkezõ örvényben, az erõmûvek alatti kavargó vízeken a harcsák néha a déli órákban is feljönnek a víz színére: hömpölygésük, rablásuk elárulja jelenlétüket. Ilyenkor egy pillanatot se vesztegessünk, mert a víz színén rabló harcsa biztosan rávág a villantóra. Közvetlenül a víz színe alatt vezessük a mûcsalit. Egyébként inkább a fenék közelében vagy a víz alsó harmadában számíthatunk kapásra a jó harcsás helyeken, még olyankor is, amikor egyáltalán nem látunk rablást.
A kapás többnyire nem erõs rávágásként, hanem ránehezedés formájában jelentkezik. Ilyenkor azonnal vágjunk be!

Kuttyogatás

A kuttyogatás speciális harcsázó módszer, amit a Dunán, a Tiszán és a volt Szovjetunió európai nagy folyóin évszázadok óta használnak a halászok a harcsa horoggal való fogására, s amit hazánkban sikerült elõször sportszerû horgászmódszerré fejleszteni. Kuttyogatáskor a jónak ígérkezõ harcsás helyek fölött csónakunkkal lassan lecsurogva tulajdonképpen mártogató módszerrel kínáljuk fel a harcsának a csalétket, miközben a "kuttyogató" által keltett hanggal támadásra ingereljük.
A "kuttyogató" kb. 35 cm hosszú, fogantyúval ellátott nyélbõl és ennek végére erõsített tányérból álló szerszám, amelyet a horgászcikkeket árusító üzletekben csak ritkán lehet beszerezni. Éppen ezért elkészítését két változatban is ismertetjük. A 173. ábra egy nagyobb konyhakésbõl készített és a gyakorlatban kitûnõen bevált kuttyogatót mutat be. Az ábrán feltüntetjük a méreteket is. A kanál alatti tányért hegesztéssel kell felerõsíteni a kés végére, figyelembe véve a megadott szögeket. Természetesen a kés élét le kell köszörülni. Ennek a típusnak nagy elõnye, hogy kitûnõen hasítja a vizet; hátránya, hogy nehezebb, mint a fából készült.
A 174. ábra egy fából faragott, a gyakorlatban ugyancsak jól bevált kuttyogató méreteit adja meg. Ennek a nyele és fogantyúja egy darabból készül lehetõleg kõrisbõl vagy gyertyánból. A nyél megerõsített végérõl csap nyúlik ki, erre kell felerõsíteni a fából készült tányért. Ennek a fa kuttyogatónak nagy elõnye a kis tömeg. Emiatt könnyebben kezelhetõ, mint az elõbbi. Tartósságát azonban gondos lakkozással kell biztosítani. ltassuk át elõbb "lenolajfirneis"-szel, majd ennek megszáradása után kenjünk rá két-három réteg csónaklakkot.

Hogyan kuttyogassunk?

A kuttyogatás technikájának elsajátításához legcélszerûbb igénybe venni valamelyik tapasztalt horgásztársunk segítségét. Ha erre nincs mód, a következõk szerint járjunk el:
Vegyük a kuttyogatót jobb kezünkbe, üljünk szorosan a csónak jobb oldala mellé úgy, hogy jobb kezünk túlérjen a csónak peremén. Ebbõl a helyzetbõl a kuttyogatót egyre gyorsabb lendülettel vezessük végig a víz legfelsõbb rétegén, a 175. ábra szerint. A lendületnél a kuttyogatót tartsuk könnyedén, a merev kéztartás hiba. Felsõ karunk a lendület folyamán vállban alig mozog; alsó karunk annál jelentõsebb mozgást végez. Legfontosabb azonban a csukló mozgása. A lendületet lassúbb ütemben kezdjük (a), majd amikor a kottyugató tányérja a vízre ér (b), egyre nagyobb gyorsulással fejezzük be (c, d) úgy, hogy a lendület legvégén (d) a csukló gyors mozgása biztosítsa a villámgyors befejezést. Mindez a másodperc töredéke alatt zajlik le. Közben a kuttyogató tányérja tölcsért húz át a víz színe alatt, s amikor a tányér elhagyja a vizet, valóságos hangrobbanás keletkezik. Tehát nem a kuttyogató vízre csapása okozza a hangot; épp ellenkezõleg. Ha a kuttyogatóval vagy bármilyen más szerszámmal csak ütögetjük a vizet, a harcsa erre a hangra nem reagál. Csakis arra a hangra reagál, amely a tölcsér felszabadulásakor keletkezik. Ezt a tiszta, éles "kotty... kotty..." vagy kissé ércesebb "butty... butty..." hangot kell a jól kezelt kuttyogatónak kihoznia. A kuttyogatást tökéletesen csak sima vízen lehet megvalósítani!
Ha úgy érezzük, hogy már jól megy a kottyugatás, összeállíthatjuk a kuttyogó készséget, a 176. ábra (a) rajza alapján. Kuttyogatáshnz a 9. táblázat 4. csoportjába tartozó, tehát igen erõs és rövid, 2,10-2,40 m hosszú, kissé merev botot válasszunk. A zsinór Iegalább 100 m hosszú, 50-60-asa legyen; csévéljük egy nagyobb forgódobú orsóra (b), vagy a tengeri horggászathoz használt nagyobb áttételes forgódobú orsóra. Ahol kapitális harcsára is számítani lehet, bátran használhatunk 70-es zsineget, és jobb, ha ebbõl 200 m van az orsón. A peremfutó orsó ilyen vastag zsinórral alkalmatlan kuttyogatáshoz.
Horogból se kössünk az elõkére 3/0-nál kisebbet. Nagyobb, csali esetén bátran, használhatunk 4/0-5/0-ás egyes horgot
Fordítsunk különös gondot a kuttyogatóelke (d) szerelésére. Ennek hossza 1,0 m körüli. Az ólmozást az elõkére lehetõleg nem egy, hanem több darabban, megosztottan erõsítsük fel. Legjobban a hosszúkás, középen furattal ellátott ólmok válnak be, amelyeknek nagysága a horog felé egyre csökken. A legalsót a horog fölé 25-30 cm-re erõsítsük fel, a többit efölé, egyre csökkenõ távolságban. A felerõsítéskor a hézagot töltsük ki apró fadarabkával (gyufaszállal), gondosan ügyelve arra, hogy az elõke ne sérüljön meg. Ha egy ilyen elõkét lassan felemelünk és lesüllyesztünk a levegõben, mintha mártogatnánk vele, azt tapasztaljuk, hogy a horog nem egyenletesen emelkedik és süllyed, hanem ide-oda lengõ, furcsa ficánkoló mozgást végez. Bár a vízben ez a mozgás kissé lefékezõdik, mégis az a tapasztalat, hagy az osztott súlyú elõkére több a kapás, mint amikor az ólmot egy darabban rögzítik fel!
Meg kell még jegyezni, hogy sokan piros szalagból apró csokrot kötnek a legalsó ólom fölé. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy ennek nincs túlzott jelentõsége, de semmi esetre sem jelent hátrányt.
Az ólmok tömege folyóvízben 100-150 g lehet; állóvízben azonban nagyobb súlyozásra van szükség. Legalább 200-250 g-mal kell terhelni az elõkét. Folyóvízben ugyanis a csónak együtt halad a vízfolyással, tehát nincs szükség nehéz ólmozásra, a csali merõlegesen süllyed a bot végérõl a vízbe, ezért e csalétek és a kuttyogató által keltett hang közel van egymáshoz. Márpedig ez elõfeltétele annak, hogy a harcsa mielõbb ráakadjon a csalira. Állóvízben más a helyzet. Itt a csónak nem maradhat huzamosabb ideig ugyanazon a helyen, hiszen nagyobb területet szeretnénk végigkuttyogatni. Ezt kétféleképpen érhetjük el. Vagy lassan odébb evezünk, vagy a széllel vitetjük magunkat tovább. Ilyenkor azonban a csónak az állóvízhez képest elmozdul, maga után vonszolva a csalétket, amely, ha mélyebb az ereszték, kisebb a súly, méterekkel elmaradhat a csónak mögött, s a harcsa nehezebben akad rá a csalira. Ha viszont növeljük a súlyozást, ezzel elõsegítjük a zsinór és a csali majdnem függõleges állását: azt, hogy a csali és a kuttyogató által keltett hang minél közelebb legyen egymáshoz.
A megfelelõ készség birtokában elkezdhetjük a kuttyogatást, amely egyaránt gyakorolható folyó- és állóvízen; az utóbbin azonban sokkal nehezebb. Kuttyogatáshoz mindenképpen csónakra van szükség. Folyóvízen kevesebb a gond a csónak kormányzásával, hiszen csak arra van szükség, hogy a csónak a víz áramlásának irányához képest lehetõleg merõlegesen álljon, egyébként a csónakot a víz áramlása csurgatja le a jó harcsás helyek felett. Természetesen ilyenkor is elõnyös, ha segítõtársunk van, aki a csónakot kormányozza - szükség esetén helyes irányba állítja -, sõt kuttyogat is. Jóval nehezebb a helyzet, ha a horgász egyedül van a csónakjában.
Ilyenkor helyezkedjen el a csónak farában, a botot tartsa a bal kezében - bevágásra készen -, és jobb kezével kuttyogasson (177. ábra). A kormánylapátot helyezze el keze ügyében. A csalit csak fél-kétharmad vízmélységig eressze le, nehogy minduntalan elakadjon. Az alámosott, szakadékos partoldal bedõlt tuskói mögött vagy a fenék egyenetlen gödreiben lapuló harcsa - feltéve, hogy éhes - a kuttyogató hangjára elhagyja tartózkodási helyét, és feljön még a víz színéig is. Ezért nem érdemes túlságosan mélyre ereszteni a csalétket legyen az minél közelebb a kuttyogató keltette hanghoz.
Csalinak legjobb a lótetû. Erre vág legbiztosabban a harcsa. Ennek híján tûzzünk giliszta- vagy piócacsokrot a horogra, de használhatunk nagyobb testû csalit is, elsõ sorban kishalat.
A csónak lassan lefelé csurog a vízfolyással a parttól 10-30 méternyire az ismert, jól bevált harcsás helyek fölött. A horgász pedig a bot lassú emelésével és süllyesztésével mártogat. Eközben - nagyjából egyenletes idõközökben - veri a vizet a kuttyogatóval. Az egyes ütések 2-3 másodperces idõközökben kövessék egymást. 10-20 ütés után tartsunk néhány másodperces szünetet. Elõfordul, hogy a felingerelt harcsa ilyenkor kapja el a csalit.
Érdemes a lecsurgást kétszer háromszor megismételni. Ilyenkor húzódjunk közelebb a parthoz, vagy éppen ellenkezõleg, 10-20 m-rel beljebb csurogjunk le. Állóvízben a harcsát éppen úgy meg lehet fogni kuttyogatással, mint folyóvízben.
Állóvízben evezõ nélkül azonban nem boldogulunk, fõképpen szélcsendes idõben, amikor a csónak egyhelyben vesztegel. Ha ketten vagyunk, társunknak kell eveznie, gondosan ügyelve arra, hogy az evezõ ne okozzon felesleges zajt, koppanást, ütõdést. Ha azonban egyedül kuttyogatunk, nehéz feladatot kell megoldanunk, amihez három kéz is kevés lenne; egyik kézzel kuttyogatni, a másikkal mártogatni kell; a csónak pedig csak akkor indul meg, ha a botot magunk mellé helyezve, a farlapátot kézbe véve, néhány lassú evezõcsapással mozgásba lendítjük. Miközben a csónak 15-20 m-re lassan odébb siklik, a botot újra kézbe véve, jobb kezünkkel folytatjuk a kuttyogatást. Ezután újabb lendületet adunk a csónaknak és szakaszosan nagyobb területet kuttyogatunk végig. Br ez a módszer igen fáradságos, és teljes koncentrálóst igények igazi spaortteljesítmény.
A nagyobb áIlóvízeken többnyire van némi légáramlás. llyenkor könnyebb a dolgunk, mert a szél pótolja az evezést. Ha azonban a szél felerõsödik, akkor túl gyorsan hajtja elõre a csónakot, a csali méterekkel elmarad a csónak mögött, s a harcsa nehezebben talál rá. Tovább növeli a nehézségeket az erõs hullámzás. Erõs szélben csak úgy lehetünk úrrá a nehézségeken, ha nádköteget vagy rõzsecsomót kötünk a csónak közepére, a széltõl támadott oldalon, a csónakkal párhuzamosan úgy, hogy az a vízbe merüljön. Ezzel lelassítjuk a csónak sodródását. A horgász ilyenkor a csónak közepén helyezkedjen el, s a szélárnyékos oldalon kuttyogasson. Ily módon még erõs hullámzáskor is - aránylag sima vízen - tisztán ki lehet hozni a kuttyogató hangját.

A harcsa fárasztása és kiemelése

Ha kisebb a harcsa, gyors rávágás, ha nagyobb, lassú ránehezedés jelzi a kapást. Ilyenkor a bal kezünkben tartott bot végét hajtsuk lassan a víz színe felé, várjunk legalább két-három másodpercet, majd erõteljesen vágjunk be. Jó ha ilyenkor a kuttyogatót tartó jobb kezünkkel is alá tudjuk támasztani a botot. Ezért elengedhetetlen, hogy a kuttyogató - rövid zsinór közbeiktatásával - csuklónkhoz, vagy ami még jobb, a csónak pereméhez legyen kötve. Így a kuttyogató nem eshet vízbe. Kisebb harcsák fárasztása nem okoz különösebb gondot. Ilyen esetben a fárasztás ama módszeréhez folyamodhatunk, amit a 7. fejezet ír le. Széles keretû, mély öblû kiemelõhálóval még a 10 kg-os harcsa is könnyen szákolható, feltéve, hogy a feje felõl merítünk. A hosszú farokrész engedelmesen csúszik a fej és a törzs után. Ha 10 kg-on felüli vagy annál jóval nagyobb a harcsa, akkor más a helyzet. Folyóvízben a nagy harcsa szinte ellenállhatatlan erõvel tör felfelé, a folyó irányával szemben. Jó, ha ilyenkor elég zsinór van az orsón, hogy kivédhessük az elsõ nagy kirohanást. Néha még 100 m zsinór sem elegendõ! Elõfordul, hogy a harcsa maga után vonszolja a csónakot, majd elfekszik a fenéken, s nem mozdul onnan. A bot késpengével való ütögetése sem mindig használ. Gyakran csak erõszakkal, a bot teherbírásának teljes igénybevételével lehet kimozdítani helyzetébõl, s a küzdelem további folytatására kényszeríteni. Kirohanása és elfekvése többször is megismétlõdhet.
A fárasztás utolsó szakaszát az jelzi, hogy erõteljes rántásokat érzünk a zsinóron. llyenkor a harcsa forgása, vergõdése közben a zsineghez ér és ütéseket mér rá, miközben nyálkájával alaposan bekeni az elõkét. Legvégül apró buborékok törnek, a víz színére, majd a harcsa teste is feIbukkan.
Lehetõleg alsó állkapcsába vagy tátott szájának belsõ oldalába akasztott vágóhoroggal emelük ki a vízbõl. Ha nincs velünk vágóhorog, szükségbõl kézzel is csónakba emelhetjük emelhetjük vagy partra vontathatjuk. Ezzel azonban csak akkor szabad kísérletezni, ha a harcsa többszöri kitörés után már a kézzel való simogatást is tûri. Ilyenkor annyira fáradt, hogy egyik kezünkkel kopoltyúfedelét, másikkal, mellúszójának kemény elsõ sugarát megragadva kiemelhetjük. Megfelelõ ügyességgel rongy felhasználásával is meg lehet kísérelni a harcsa kiemelését. Ilyenkor a ronggyal burkolt kezünkkel a harcsa alsó állkapcsát kell megragadni, majd ügyes mozdulattal kiforgatva azt a gerebenfogazat nem sérti meg kezünket. Ezzel a módszerrel is csak a teljesen kifárasztott, lehetõleg már felfordultan fekvõ nagyobb harcsa zsákmányul ejtésére számíthatunk biztonsággal.
A harcsa jól bírja a fogságot. A kisebb harcsát nagyobb haltartó hálóban is el Iehet tartani. A nagy harcsát azonban kantározzuk fel jó erõs kötélre!

 

fel